RoxyChrist

Két hete megállt az idő..

2012-02-01T22:52:00.002+01:00

♥

Sweet 18

2011-10-19T00:39:00.003+02:00

Október tizenötödike óta hivatalosan is nagykorú! =^.^=
boldogságosat nekem.(:

több képet nem kaptok xP

Cause I'm eighteen

2011-10-19T00:26:00.004+02:00

I got a
baby's brain and an old man's heart
Took eighteen years to get this far
Don't always know what I'm talkin' about
Feels like I'm livin in the middle of doubt
Cause I'm

Eighteen
I get confused every day
Eighteen
I just don't know what to say
Eighteen
I gotta get away

I gotta get out of this place
I'll go runnin' in outer space

2011-09-30T00:39:00.005+02:00

Wake me up when september ends!

Monochrome

2011-09-27T09:52:00.000+02:00

Trying to survive remorse doesn't help waiting to realize, that grief can't last forever. Useless advices push me into solitude praying to hold on and not to sink deeper. Feelings i have never felt thoughts i have never thought on ful
fill me with hope, this is my solace in grief, my solace in grief. My grief won't last for ever!

See no faces, no colors just monochrome...

Vérfertőzés Texas szélén

2011-09-25T17:50:00.001+02:00

Nem tudom, hogy csinálják ezt az igazi főállású bloggerek. Gondolom egy-egy eseményről illik időben beszámolni és nem csak hetekkel később. Hát, ez nekem most nem jött össze, de nem zavartatom magam. Lassacskán egy hónap is eltelt már, de úgy érzem, mégis csak illene említést tennem a nyár fontosabb eseményeiről. Meg is kezdeném ezzel.

Rock ’n’ Roll Weekend ~ Szekszárd

Meglepő módon soha ezelőtt nem hallottam erről a fesztiválról. Nem is emlékszem már hogyan, de valami véletlenség folytán sikerült tudomást szereznem a létezéséről - mégis csak jó valamire ez a féjszbuk. A programot elnézve nem volt kérdéses, hogy itt bizony a megjelenés kötelező.
Egy 3 napos rockabilly fesztiválról van szó, ahol a zenei felhozatal nagyon színes, igényes és számunkra rendkívül kedvező. Az már csak hab a tortán, hogy a közelben is kerül megrendezésre, ráadásul a jó zenék mellett amerikai autós találkozót is megcsodálhatják az érdeklődők.
Idén nyáron – a megszokottól eltérően – ez volt az egyetlen fesztivál, amire ellátogattam.
Ezt sem vittük túlzásba; egyetlen napot céloztunk meg. Nem okozott túl sok fejtörést, hogy eldöntsük, melyik napra lenne érdemes kilátogatni; célba vettük a fesztivál első napját, ami a psychobilly jegyében telt. Awesome!

Egy hónapos visszaszámlálás után végre elérkezett ez a nap is. A kora délutáni órákban még egy kis egyeztetés, szervezkedés, majd kezdetét vehette a legembertpróbálóbb feladat; a készülődés. x)
Hajfestéssel kezdtem és hajtépéssel fejeztem be. A végeredmény valahogy nem nyerte el a tetszésem, katasztrófának könyveltem el, de már így is késében voltam (nem egyszerű feladat egyedül hajat festeni) így hát siránkozásra nem volt időm. Nagy nehezen kiválasztottam a ruhám, még egy gyors harisnyaszaggatás x) és életemben először nem én voltam az, akire várni kellett. Barbiék késtek egy kicsit, de legalább volt időm megbékélni a tükörképemmel.
Hamarosan megérkezett Bence, Margó és Barbi, majd gyorsan a Tesco felé vettük az irányt, ahol a megszokottnál is több figyelmet kaptunk a járókelőktől és vásárlóktól, de legalább megvolt a visszaigazolás arról, hogy már pedig a fesztivál szerkónk kellőképp atom. x) Miközben Barbi továbbra is a málnás „söröcskéjét” szorongatta én jól bevásároltam borocskából, és már útnak is indultunk Szekszárd felé. Útközben még csatlakoztak hozzánk néhányan, de miután kiegészült a csipet-csapat már meg sem álltunk a fesztivál területéig. Megvettük a jegyeinket, megkaptuk a karszalagokat és máris bezsebeltünk néhány bókot.

Bent összefutottam Viktorral, a „kisfiammal” akit már annyira régen láttam és nagyon vártam, hogy végre újra találkozzunk. Nagyon jó volt látni ^^
Elidőztünk még bent egy kicsit, de látva, hogy a koncertek még nem kezdődtek el úgy döntöttünk inkább kint nekilátunk iszogatni. A tervünk valahogy addig sikerült, hogy elvonultunk, előkészítettük az alkoholt, de az elfogyasztása valahogy nem ment. A többieknek nem emlékszem már mi volt a kifogásuk, én egy kicsit kezdtem magam rosszul érezni, ezért inkább hanyagoltam. Néhány percet elég volt eltöltenünk kint és máris szép nagy társaság gyűlt körénk. Akkor azért meg volt az a bizonyos fesztivál fíling. Hallottunk néhány érdekes, fura és nagyon vicces sztorit, és egy nyár végi házibuliba is meg lettünk invitálva. Továbbá megismerkedtem egy lánnyal, aki Zsiráfként mutatkozott be, így hát az én Póni becenevem hirtelen már nem is tűnt olyan furának. De azért elég epic kis jelenet volt; "-Szia, Zsiráf vagyok! -Helló, én Póni.-Nagyon helyes!"

Elég színes kis társaság gyűlt össze. Barbi volt olyan nagylelkű, és - a fesztivál arculatába nem túl odaillő – Prosectura koncertre érkező pankok némelyikének tarajt állított.
Miután ezzel is végeztünk befelé vettük az irányt, odaálltunk a színpad elé és csillogó szemekkel vártuk, hogy kezdetét vegye a Yellow Spots koncert.

Több okból is különlegesnek számított ez. Egyrészt nagyon rég volt alkalmam élőben hallgatni őket, pedig egy Spots koncert akkora élmény, hogy ha tehetném, mindegyik koncertjükön ott lennék. Másrészt ezen a fesztiválon debütált egy új számuk, mely a rendkívül kifejező „Kurvák vére” címet kapta.

Az első pillanattól az utolsóig az egész koncert egy elborult, szarkasztikus, abszurd valami, amit hirtelen nem tudsz hova tenni, ezért hát nincs más választásod, mint, hogy imádod és részesévé válsz az őrületnek. Aberrált Atya mindig hű marad a nevéhez, a zenekar továbbra is nagyon pörgős. A vokálozó zombilányokért mindenki oda van, a mérget felszolgáló – vagy éppen Stohl Buci maszkban fel-alá járkáló – múmiák nélkül pedig nem is lenne igazi. De amikor egy fura fazon lesétál a színpadról és Ufókról, meg diktátorokról (jeee nálam van Lennin O.o) szóló könyveket osztogat a közönségnek, azt már tényleg nehezen fogom fel. Ezután már csak az teszi fel az i-re a pontot, amikor a "Pénisz a mennyből" című szerzemény csendül fel.
Volt itt kérem minden, ami kell, elhangzott az összes belezős ballada. Megismerkedtünk a Vidám gyilkosokkal, a Sátán kórház szolgáltatásaival, Ferivel a szadistával, a dagadék Szomorú Hildával, volt egy kellemes Rituális Vacsoránk, sok-sok Mongoloid Didi. Feltettük magunkban az állandó kérdést; Hova lett a toalett? Az Érzés Örök volt. És persze a Vérfertőzés sem maradt el.

Miután véget ért a koncert odasiettünk a beksztéjdzshez, hogy készíthessünk képet Aberrálttal.Ennek azonban volt egy feltétele... Barbi bevállalta, hogy az arcába landoljon a maradék művér, de amilyen gonosz kis terv volt ez, annál kevésbé kivitelezhető. Így hát egy váratlan pillanatban Aberrált előkapott egy zacskót a zsebéből, ráöntötte a művért, majd nagyon kedvesen és finoman az arcunkba nyomta. Az eredmény pedig itt látható:

Egyébként nagyon vicces volt így összevérezve. Elmentünk egy tetőtől-talpig művéres srác mellett, aki ahogy meglátott minket hangosan sikított félelmében és azt kiabálta, jönnek a zombik. x')) Néhányan a mosdóban próbálták lemosni magukról, minket annyira nem zavart, hogy így nézünk ki =D. Még amikor hazaértem anyukámat is így köszöntöttem. x))

A koncert után nem túl sok érdekesség történt. Prosectura a húrokba csapott, mi elhülyéskedtünk ez idő alatt, meg beszélgettünk rég nem látott ismerősökkel és az újakkal. Aztán egyszer csak nagyon rosszul lettem és innentől kezdve órákon át csak a mosdóban, egy wc fölött görnyedve töltöttem az estét, várva Vukk barátocskám megváltó látogatását, aki végül nem jött el, de én egyre inkább szarul éreztem magam. Görcsöltem, fájt mindenem. Kb. a halálomon voltam, azt hittem ott maradok. Végül nagy-nehezen sikerült összeszednem magam annyira, hogy elmásszunk az autóig és induljunk is haza... Épp Hellfreaks koncert előtt jöttünk el. Hihetetlenül utáltam magam ezért, mert annak ellenére, hogy magyar zenekar elég ritkán koncerteznek itt, én pedig nagyon megszerettem a zenéjüket és kíváncsi voltam arra milyenek élőben, de hát ez nem jött össze.. Azt is sajnálom, hogy így elég kevés időt sikerült Viktorral töltenem.
Más választásom viszont nem igazán maradt mint, hogy könnyes búcsút vegyek mindenkitől és útnak induljunk. Barbi, Bence és Margó szerencsére nem bánták, mert másnap kora reggel különböző elfoglaltságaik voltak.

Annak ellenére, hogy a vége rajtunk kívül álló okokból így el lett cseszve azt kell mondjam, hogy ez bizony egy tökéletes nap volt és imádtam. Nagyon szívesen gondolok vissza rá és úgy érzem több okból is szükségünk volt már rá. Bár én még jó darabig betegeskedtem ezután, akkor is olyan élmény amit nem fogok elfelejteni és nagyon jót tett a barátságunknak is.

Happy Birthday Dee Dee Ramone!

2011-09-18T21:00:00.000+02:00

Az egykori Ramones basszusgitáros (igen, ő az aki egy ideig feketének képzelve magát rappelni kezdett "Dee Dee King" néven) ma lenne 60 éves. Nyugodjon békében!

Nincs megállás!

2011-09-14T23:56:00.000+02:00

Flux Pavilion, COOKIE MONSTA! jegyekkel a kezünkben.

Rest In Peace, Johnny Cash (1932. febr. 26-2003. szept. 12)

2011-09-13T13:10:00.000+02:00

Mi jár a fejedben?

2011-09-13T00:49:00.006+02:00

Döntöttem amikor szükségét éreztem. Elengedtem egy embert, akit többnek gondoltam, mint ami valójában. Ha valakinek ugyanolyan elbaszott ízlése van, mint neked, még nem feltétlen a mesebeli lelkitársad. Többé ezt nem felejtem el. Sohasem volt közöttünk több a barátságnál és ez így van jól. Igazán nem is vonzódtam hozzá, nem lehettem szerelmes. Néhány pillanatra pedig tényleg elhittem, hogy az vagyok, de talán csak mert úgy éreztem annak kellene lennem, mert végre megismertem valakit, aki tökéletesen megért. Azt gondoltam soha sem találhatok hozzá foghatót, mintha csak egymásnak lettünk volna teremtve. Pedig nem, és ezt egyáltalán nem fáj már tisztán látni. Túlságosan is hasonlítunk. Már a hibáit is képes vagyok meglátni egy ideje. Amiket eddig egyáltalán észre sem vettem, most nem tűnnek olyan jelentéktelen apróságoknak. Teljes egészében látom a valóságot. Látom őt, és látom magam; két embert, akik jó barátok. Mondhatni hosszú időbe telt, mire ez teljesen világossá vált számomra. Néha úgy érzem más dimenzióban élek, mint az emberek többsége. Az én világomba minden sokkal később ér ide. Talán, mert annyira távol esik mindenki másétól.

Év elején elhatároztam magam, hogy kevesebb időt fogok álmodozással tölteni, hogy igazán alakíthassam a valóságot. Megígértem magamnak, hogy élni fogok a lehetőségeimmel és nem várom meg, amíg mások halásszák el előlem őket. Egyszóval szabok egy határt, amit nem léphetnek túl a gondolatok oly annyira, hogy a cselekedetek elé haladva úgy tűnjön; minden lépés felesleges. Ezt pár hét elteltével sikerült a legdrasztikusabb módon megszegnem, amikor az "idilli-nihil" elérte a csúcspontját, de felálltam és azóta újra próbálom ehhez az elhatározáshoz tartani magam. Több-kevesebb sikerrel... Az emberek alapvetően nem változnak, itt sincs szó arról, hogy megpróbálok háromszázhatvan fokban kifordulni önmagamból, mert nem szeretnék..egyáltalán nem ez a célom. A felfogásomon kell változtatnom. Eddig valahányszor felvillant egy jónak tűnő lehetőség hagytam, hogy azzal a lendülettel ahogy érkezett, tovább is álljon. Csak legyintettem mondván, hogy úgysem érdemlem meg, hogy semmi sem változik és mindenből csak rosszul jövök ki. Nem állítom, hogy azóta mindent kihasználtam az életben, amit csak lehetett, de legalább nem mindenből zártam ki magam. Megpróbáltam részesévé válni a történéseknek, elhagyva ezzel a külső szemlélő szerepét. Talán nem sokat, de haladtam egy kicsit lépésről-lépésre.

Úgy érzem ez a történet is ezt bizonyítja. Igaz a jelek sokáig elég félreérthetőek voltak, de van az a bizonyos idő, amikor már felesleges várnod arra, hogy közeledjen a másik. Van, hogy elfelejtem ezt és túl sokáig várok olyanra, aki valószínűleg sosem fog lépni. Talán azért volt most könnyebb tisztáznom magamban a dolgokat, mert már egyszer voltam hasonló helyzetben. Vagy mondhatnám úgy is, hogy kísértetiesen hasonló helyzetben. Akkor hosszú-hosszú ideig mindennap feltehettem magamnak az egyik legdemotiválóbb kérdést; "Mi lett volna ha...?". Ha valamit igazán nem szeretnék akkor az az, hogy ez ismételten megtörténjen.

De már egészen biztosan nem fog, mert nem bíztam semmit a véletlenre. Döntöttem és büszke vagyok magamra, hogy képes voltam rá! Néhány évvel ezelőtt nem ment volna., akkor csak vártam, hogy minden történjen magától. Túlbecsültem valakit és alábecsültem az ismeretlent, pedig nem így lett volna helyes.
És most fordult a kocka..:) Úgy érzem alakulóban van valami. Valami, amihez nagy reményeket fűzök, amit nem szeretnék csak úgy veszni hagyni. Ezért vagyok annyira büszke rá, hogy időben tisztán kezdtem el látni. Bár most még sok a kétség, az, hogy ezt kiírtam magamból újabb erőt adott ahhoz, hogy cselekedjek. Mert tudom, hogy megéri! Mert már láttam mi lehetne ebből az egészből és ezt semmiképp sem szeretném veszni hagyni.

Too Mainstream

2011-09-08T22:54:00.002+02:00

Nem igazán tudom körülírni milyen érzés amikor az iskolapadban ücsörögve arra leszek figyelmes, hogy a szomszéd suliból teljes hangerővel Skrillex muzsika üvölt. ~~Basszameg~~, ez már a vég. Divatos zenét hallgatok. Sőt, mi több... RÁDIÓBARÁT ZENÉT. Undorító.

Last day of summer

2011-09-08T22:29:00.002+02:00

Egy tökéletes délután volt! Az autóban reggae zene üvöltött, a szél összekócolta a hajunkat. Forróság és hideg sör. Elmentünk a tó partra, jókat beszélgettünk, finomakat ettünk és kinevettük a világot. A naplementét bámulva ébredtem csak rá, hogy valószínűleg ez az utolsó emlékezetes napja a nyárnak. A képet tükröző érzelmek azt hiszem ennek tudhatóak be. x) Fájdalmas búcsú volt, az egyszer biztos. Szerettelek nyár, nagyon köszönök mindent!

Napi dallam

2011-09-04T20:11:00.002+02:00

~ I shot the motherfucker down! ~

Please do not feed the whores!

2011-09-04T19:49:00.000+02:00

Bár a jelenség nem új, azért még mindig képes meglepni. Vagy sokkal inkább sokkolni. Sosem fogom megérteni mi járhat néhány leányzó fejében valahányszor bátorkodnak megosztani a különböző közösségi oldalakon ködös emlékeiket az elmúlt estéről. Úgy értem, mégis ki a frászt érdekel, hogy xy annyira meg lett baszva, hogy járni is alig tud azóta? Nem gondoltam volna, hogy valaha eljutunk majd arra a szintre, hogy erre kell büszkének lennünk. Továbbá számomra valahogy az sem világos mióta ilyen menő azt hangoztatni, hogy bizonyos mennyiségű alkohol elfogyasztása után ki milyet hányt. Ami pedig még ezeknél is szánalmasabb; ha egy hét sem telik el anélkül, hogy a féjszbukon próbálnál meg információt szerezni arról merre jártál, kivel voltál és mégis mit csináltál előző éjjel... Visszataszító és hihetetlenül undorító. Nem méltó egy nőhöz, de láthatóan ti nem is vagytok azok. Amelyik fiúnak ilyenre van szüksége, az meg is érdemli.

and i want to die

2011-09-01T21:49:00.004+02:00

hiba a gépezetben.

véletlen baleset.

kudarc.

Holnap

2011-09-01T01:05:00.000+02:00

Jelen pillanatban még nehéz lenne megsaccolni vajon hányszor hangzik majd el ez a mondat.

Welcome to reality

2011-09-01T00:46:00.007+02:00

Katasztrofális. Valahogy így tudnám jellemezni a mai napot és az egész hangulatát. Persze nem jött el, de mit is vártam. Tudtam, hogy ez lesz, de valahol még is reménykedtem. Azzal pedig egyáltalán nem voltam tisztában, hogy mennyire nehéz lesz ezt megélni. Nem is próbálom meg körülírni hogy érzem most magam. Felesleges, erőm sincs hozzá és úgysem értené meg senki. Semmivel sem lesz jobb, ha kiírom magamból. Az sem segített, hogy átadtam magam az érzésnek és nem próbáltam meg elfojtani a könnyeket. Ez még hosszú-hosszú ideig itt fog motoszkálni bennem. Szétfeszít.

My name is like the kiss of death

2011-08-30T16:14:00.001+02:00

Egyik nehézség a másik után. Hirtelen minden egyszerre zúdul rám. A stressz csőstül támadja meg az embert.

Ha holnap minden a terv szerint alakul - már pedig ebben igazán kételkedem - akkor bizonyára olyan délutánt tudhatok majd magaménak, amit képtelenség lenne egykönnyen elfelejteni. Látni fogom az apámat. Legalábbis ebben egyeztünk meg és nagyon reménykedem, hogy nem hagy cserben újra. Nem a személye miatt fontos ez nekem, sőt... Ez már csak a legvégső lépés, hogy elvágjam azt a láthatatlan szálat, ami még fennmaradt kettőnk között. Nem meglepő módon ez a találkozás az, amit ha lehetne a végsőkig halogatnék. A hátam közepére sem kívánom, tényleg. De szükséges, mert sok múlik rajta. Legalábbis számomra egy mérhetetlenül fontos dolog, amire már nagyon rég óta vágyom. Életemben először apám az a személy, akit mindennél jobban várok. Milyen ironikus...

Hate you father for you have sinned! Why did you, Lord let this life begin?
(...)
Mother, Father! Answer me!
Your soul-less *daughter, your thing that should not be.
A brilliant demon, a Monster God. You gave me life but took the soul away...

2011-08-28T17:01:00.001+02:00

And I've been consistent to the fucking dream
And I've paid my dues
Just to get them all back
A simple man with simple desire

I'm just a skeleton

Napi dallam

2011-08-26T17:07:00.001+02:00

Keserédes

2011-08-24T00:35:00.007+02:00

Meg lehet, hogy az egész végkimenetele pontosan az lett, mint amire számítottam, de mégsem vág a földhöz. Ez most tényleg nem az én hibám volt, nincs okom önmarcangolásra. Sőt, büszke vagyok magamra, még hozzá nem is kicsit! És ezt a büszkeséget nem ronthatja el egyetlen olyan ember sem, aki hátráltatni próbált. Nem akadtam el, nem vallottam kudarcot! Ez az egész még hasznomra is válhat.

Természetesen nem örülök neki, de a lehető legjobbat fogom kihozni belőle, mert már tudom, hogy képes vagyok rá. Nem tagadom, hatalmas bennem a harag, de nem annyira, hogy felemésszen, hogy a teljes lényemet átadjam neki. Egyszerűen nem ér annyit, hogy bárki lássa rajtam képes kárt tenni bennem.

Azok után ami év elején történt nem sok ember lett volna képes felállni.
Lehet, hogy én sem tettem még meg, és nem is próbálom előadni, hogy azóta minden jóra fordult, mert ennél nagyobbat nem is hazudhatnék. Még mindig akadnak problémák, ráadásul nem is kicsik. A démonoktól pedig talán sosem szabadul az ember. Rengetegszer elesek, továbbra is belemászom néha ugyan abba a gödörbe, de úgy tűnik több van bennem annál, mint amit feltételeztem. Van bennem akarat, valami ami most is előre vitt. Teljesítettem a feladatot, részemről ez nem bukás. Már önmagában az is siker, hogy megpróbáltam, hiszen egészen eddig az egész annyira lehetetlennek tűnt. Minden olyan kilátástalan volt, hogy gondolni sem mertem rá, úgy tettem, mintha nem érdekelne, pedig csak féltem. És mégis jó eredményekkel zárult, főleg a körülményekhez képest.

Nem tudok már annyira fennakadni az emberek rosszindulatúságán, vagy az igazságtalanságokon, amelyek hónapokkal ezelőtt még talán padlóra küldtek volna. Képes vagyok más oldalról megközelíteni ezt az egészet, végre nem magamban keresem a hibát, mert tudom, hogy most tényleg nincsen mért. És egyáltalán nem félek attól, hogy életem ezen része hogy alakul a közeljövőben.

Felemelt fejjel fogok belépni abba a terembe szeptember elsején.

I want very bad things to happen to you

2011-08-24T00:13:00.005+02:00

A bullet in your head is how I want it

Your body on the floor a Kodak moment

You're a waste of air and a waste of space

I want sharp objects to fly into your face

I hate you now more than I ever did

I wanna kill you, dig you up and do it again

I want a car to run over your head

Put it in reverse and do it again

And I would be lying if I said that it wasn't true

I only want bad things to happen to you

I want bad things to happen to you

I want very bad things to happen to you

It would be really great if you drowned in a lake

Or put a bag over your face and watched you suffocate

I'd celebrate at your wake, I'd bake myself a cake

'Cause you're my favorite person that I love to hate

And you're the reason that murder should be legalized

If it was, you'd be dead and in the ground by five

Just in case I forgot to say

I hate you motherfucker in the very worst way

And I would be lying if I said that it wasn't true

I only want bad things to happen to you

I want bad things to happen to you

I want very bad things to happen to you

I want bad things to happen to you

I want very bad things to happen to you

I want bad things to happen to you

I want very bad things to happen to you

volt egyszer egy irodalomtanárnő...

Őrizd meg a pánikot!

2011-08-22T00:58:00.004+02:00

Hmm...

Hát, legalább hat ember gondolt rám. Köszönöm nektek, de a szerencsénél sokkal, de sokkal többre lenne szükségem. Csodára, varázslatra, esetleg egy időgépre, de őszintén szólva az apokalipszis sem hangzik rosszul... sőt!
Mindenesetre, ha ezek közül bármelyik lehetőség birtokában lennék holnap reggel, az leírhatatlanul boldoggá tudna tenni.

2011-08-19T01:11:00.002+02:00

~ Twentieth century boy I wanna be your toy! ~

Napi dallam

2011-08-18T17:34:00.001+02:00

Sun is shining everyday!

2011-08-16T23:04:00.002+02:00

felhőcske.

Hétvége

2011-08-15T23:51:00.005+02:00

Pontosan így.

de nem csak a mámor volt az egyetlen ok mosolygásra : )

Jó reggelt!

2011-08-13T08:34:00.002+02:00

Ha a délelőtt folyamán senki nem lesz annyira odaadó és nagylelkű, hogy lenyírja oldalt a hajam, akkor elég valószínűnek tartom, hogy ezentúl csak zacskóval a fejemen fogok közlekedni mindenhová és az összhatás kedvéért talán még egy hatalmas, absztrakt falloszt is rárajzolok, hogy elnyerjem minden kedves budapesti járókelő tetszését.

Biosz óra

2011-08-13T00:31:00.001+02:00

Filmbe illő jelenet

2011-08-13T00:10:00.003+02:00

Gondolok rá néha azóta is, de még mindig nem tudom hová tenni ezt az egészet. Egyszerűbb lenne annyival elintéznem, hogy csak félrebeszélt. Hiszen nagyon is jól tudom milyen az, ha az ember annyi füvet szív, hogy azt hiszi egy filozófus veszett el benne. Úgy értem volt már szerencsém hallani nem egy ilyen agymenést. De ez most valahogy más volt. Valóban elgondolkodtatott minden egyes mondat, ami elhangzott a "hajón, ahol eveztünk". Vérben forgó szemek és félelmetesen nagy pupillák. Meg a hullámzó tenger. Egyedül sétáltam az üres utcákon. Másodszorra... életemben másodszorra éreztem magam ennyire szörnyen egyedül. Elbúcsúztam attól az ismeretlen társaságtól, ahová egy addig barátomnak hitt ember miatt kényszerültem. Rengeteg ember, de mégis annyira egyedül voltam. Hihetetlenül szánalmas volt és semmi másra nem tudtam gondolni, csak, hogy vajon mégis mivel érdemelhettem ki ezt a csapássorozatot.
Hajnal volt, minden világos és csendes. Aztán felbukkant az a fiú, a hosszú raszta hajjal és azt mondta egészen eddig csak erre a találkozásra várt. Csak arra vágytam, hogy végre otthon legyek, kialudjam és elfelejtsem ezt az egészet, erre jött ő. Megfogta a kezem és azt mondta meg kell tanulnom szabadnak lennem. Tetszett, hogy ennyire természetesen viselkedik és, hogy milyen érdekes dolgokat képes meglátni ismeretlen emberekben. Valahol ez mégis félelmetes volt, mint valami elborult képzelgés. Rossz úton indultam el, csókért könyörgött. Végül egyedül is sikerült haza találnom és egész úton csak nevettem ezen az egészen... "Te vagy piroska, én pedig a farkas".
Különleges dolgok tényleg csak különleges emberekkel történnek? úgysem hinné el senki.

Got our friends, got the night. we'll be alright!

2011-07-24T14:00:00.000+02:00

YESSS OH MY GOOOOSH!

Elérkezett végre a várva várt nap. Csupán másfél hónapja számolgattam a hátralevő időt.
Hihetetlenül izgulok, nagyon várom az estét! * ___ *

Thank God we have the internet!

2011-07-23T23:00:00.004+02:00

Internet országban gyorsan terjednek a hírek, így hát természetesnek veszem, hogy mindenki tájékozódott már a nap híreiről. Bizony, rendkívül sajnálatos módon ma elhunyt Amy Winehouse, a drogbotrányairól elhíresült énekesnő. Aki viszont kevésbé ad a pletykamagazinokban leírtakra és sokkal inkább foglalkozik egy híresség alkotásaival – mint sem a magánéletével, botrányaival – az tisztában van azzal, hogy a mai nap valóban nagyon szomorú, hiszen egy hihetetlenül tehetséges emberrel lett kevesebb a világ. És ezt őszintén így gondolom és mérhetetlenül sajnálom, hogy mindez így történt. Úgy hiszem sokkal több volt még benne, amit nem láthattunk, mert képtelen volt szabadulni a szerek fogságából. Áldozatává vált a drogoknak, a hírnévnek, az ismertségnek, mindannak, aminek áldozatává eshet egy túl érzékeny ember, akire hirtelen oda kezd figyelni a világ. Nem szeretnék ódákat zengeni róla, sosem tartottam magam kifejezetten a rajongójának, de nagyon szeretem a zenéjét és úgy egyben az egész jelenséget, amit Amy Winehousenak hívtak. Mert annak ellenére, hogy ott volt a televízióban a zenecsatornákon és populáris zenét játszott, senkinek sem jutott eszébe összehasonlítani a többi mainstream énekesnő bármelyikével, ugyanis ez lehetetlen! Egyiküknek sincs olyan kisugárzása, mint amilyen neki volt, a hangjáról már nem is beszélve. Lehet szeretni és gyűlölni is, de a tehetsége megkérdőjelezhetetlen! Személy szerint a stílusáért is oda voltam, mert az egész olyan természetesen jött. Egyedi tudott lenni egy olyan világban, ahol előadóként leölt állatok húsából kell ruhát készítened magadnak ahhoz, hogy az emberek beszéljenek rólad.

Egy haláleset alapjában véve nagyon szomorú dolog, ha belegondolunk, mit érezhet az elhunyt családja és szerettei. Ha egy híresség hal meg, arról az egész világ beszél. Meglepő módon az olyan megosztó személyek – mint amilyen Amy is volt – a halálával is megossza az embereket. Ahogy nő a Facebook előtt eltöltött órák száma, ugyanolyan arányban csökken pici szívemben az felebarátaim iránt érzett szeretet. Felfoghatatlan számomra hogyan képesek az ilyesmit emberek annyival elintézni, hogy „megérdemelte”, „aki hülye haljon meg” ~~akkormárteis,légyszi~~ és még sorolhatnám… Én tényleg megértem és felfogom, hogy az emberek ízlése nem egyezik, és nem szeretheti mindenki ugyanazt, amit én, de könyörgöm… MEGHALT VALAKI és egyesek képesek ezt ennyire közönyösen lereagálni. Sőt, akadnak, akik erre vártak már mióta, mondván, hogy az életvitele amúgy sem vezetett volna máshová. Hát elmondanám, hogy a betegség, ami biztos halált okoz, életnek lett elnevezve. Egyszer mindenki meg fog halni, teljesen mindegy, hogy él e drogokkal vagy sem, nem létezik más út. Örülni más halálának pedig… hát erre már nem találok jelzőket, de a gratulációmat fogadjátok szeretettel, tőletek ilyen szép hely a világ!

Úgy vélem nekünk az égvilágon semmi közünk ahhoz, hogy drogozott. Az egyszer biztos, hogy nem élt példa értékű életet, de ennek bizonyára vannak előzményei és okai, amiről fogalmunk sincsen, ezért nem is jogos, ha ítélkezünk. Ha az aggódó szülők attól félnek a gyerekeik is hasonló útra lépnek egy-egy hozzá hasonló sztár példáját követve, akkor esetleg fogni kellene a távirányítót, és csatornát kellene váltani, de a legjobb az lenne, ha inkább kikapcsolnák a televíziókat, egy kicsit törődnének is a kölykeikkel, megnevelnék őket, nem pedig előadóművészeket kellene okolni a hibákért, amiket szülőként vétettek.

Undorít… egyszerűen kibaszottul undorít, hogy emberek a függőségén lovagolnak. Természetesen az ő döntése volt, hogy kipróbálja a drogokat, de ez nem ennyire egyszerű. Segítségre lett volna szüksége, méghozzá rengetegre. Ehhez viszont nagyon sok szeretet és szoros kapcsolatok kellenek, különben minden hiába. Ebből is látszik, hogy az emberek mennyire nem képesek segíteni egymáson. Akik elítélik, gondolom, ugyanezt tennék egy barátjukkal is hasonló helyzetben...

A legmulatságosabb az egészben, hogy ezek szerint el sem tudjátok képzelni mennyi sztár él hasonló életet. És, hogy rengeteg olyan előadóművészt istenítünk évtizedek óta, akik pont olyan gyorsan éltek és fiatalon haltak meg, mint Amy. Érdekes módon, ezek mind olyan nevek, amiket a világon mindenhol, mindenki ismer és nagy tiszteletet vívtak ki maguknak a tehetségükkel. Nekik mért vagyunk képesek elnézni, hogy tették, amit tettek és belehaltak? Ugye meg sem kell említenem a 27-es klubbot, aminek a mai nappal már Amy is a tagja lett? Ugye valahonnan ismerősek az olyan nevek, mint Kurt Cobain, Jim Morrison, Hendrix, és Joplin?

Okoskodó, érzéketlen seggfejek vagytok, akikbe cseppnyi empátia sem szorult.

Néhány újdonság

2011-07-17T09:36:00.003+02:00

Képek, amik mesélnek rólam. Mindenféle cukiság egy helyen. Tessék követni!

http://theponyprincess.tumblr.com/

És egy kis muzsika mára:

Timon és Roxy: Szkrilleksz

2011-07-13T09:29:00.002+02:00

Nem osztozik a rajongásomon... bánatomban most hallgatok egy kis biumdisumprittyprüttyfákkkillevribádit ^^ mert olyan aranyoooos =3

2011-07-08T02:49:00.011+02:00

Hidd el engem is csak annyira érdekel, hogy belehalok, ha nem érlek el...

2011-07-06T20:03:00.002+02:00

Sometimes I wanna kiss you, sometimes I wanna kill you. Sometimes I wanna fuck you, while watching you bleed. Loving you, kissing with you. Hating you, destroying you. Letting go of you: each hurts.

Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból

2011-07-04T18:45:00.003+02:00

Éjszaka volt, nem is a hold nem is a lámpák fénye szólt

Szíveden ült a vágy, keserű, kacska, lágy.

Szemeden ült, nem köszörült, nem is a holdra, rám vetült.

Szíveden béke volt. Szívemen béke szólt.

Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.

Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Könnyű a szó, nehéz a tett, Öröm a bírám ész felett

szakadunk szerte szét, mi vetett épp eléd.

Nem számít többé már a súly,

a közel vagy a távol.

Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Valaki félt, valami fájt, zuhogott, mégis épp elállt

Az ami régen volt. Nem is oly régen volt.

Felsírtál is megszidtál, magamtól jöttem nem hívtál.

Ez takaros, furcsa folt, nem késve felkarolt.

Nem számít többé már a súly,

a közel vagy a távol.

Szép fészket raktál itt belül álomtéglákból.

Nem maradhatsz itt már tovább!

Nem lehetsz máshol!

Végleg ide fészkeltél belém álomtéglákból.

All Alone

2011-07-03T01:30:00.005+02:00

Egyedül vagyok és egyre egyedebbül. Egyre magasabban van a léc. Egyrészt azért, mert többet tudok, többet tapasztalok, így automatikusan magamhoz hasonlóra, illetve lehetőleg jobbra vágyom (...). Úgy látszik, mégis vagyok olyan igényes, hogy inkább egyedül maradok. (...) És miközben nekem senki nem felel meg, azt érzem, hogy én nem kellek senkinek.

Timon és Roxy: Ájm gonna lív jú

2011-07-02T22:21:00.002+02:00

[katt a képre]

Attól független, hogy egyébként néha még hallgatok is Led Zeppelint (és ezzel Timon is tisztában van, csak ívöl xP) ez teljesen jellemző ^^ =3

Halálfélelem

2011-07-01T01:45:00.000+02:00

Röpke életem során eddig egyetlen alkalommal volt szerencsém élvezni a fogorvosi rendelő vendégszeretetét, de holnap ismételten megismerkedhetek vele még közelebbről. Halálfélelem, remegés, izzadás. Úgy kell majd odaláncolni a székhez, hogy ne támadjak neki a kedves Bush hasonmás doktor úrnak valamelyik kínzóeszközzel, lányos zavaromban. Előre tudom, hogy értékelni fogja az utolsó randevúnk óta igen csak meggyarapodott számban jelentkező testékszereimet, melyek történetesen épp ott foglalnak helyet, ahol leginkább megnehezíthetik a dolgát.

A művészet kifizetődő

2011-06-30T22:06:00.002+02:00

Legalábbis ezer forintot biztosan megér, ha megírod egy kis srác fogalmazását.

Hajnal

2011-06-30T04:54:00.005+02:00

Az egyetlen probléma az ablakon beszűrődő madárcsicsergéssel csupán annyi, hogy éjszaka van. Legalábbis az én felborult biológiai órám szerint még csak most érkezett el az ideje a lefekvésnek. Amúgy 4:42 van és világos. Ha nem a mániás depressziót idéző szélsőséges hangulatingadozások és az intenzív szenvedés okozta volna ezt a kis "időeltolódást", beteges számítógépfüggésként lehetne beazonosítani. De valóban nem az. Ez csak arra jó, hogy megölje a sikoltozó csendet, amit ha hosszabb ideig kellene elviselnem valószínűleg teljesen magába szippantana, és nem maradna semmi más, csak én, meg az üvöltöző gondolatok és az hatalmas, végtelen fehérség. Akkor azt hiszem, véget vetnék az életemnek, de ha nagyon őszinte akarok lenni és leszek annyira ostoba, hogy kitárom az érzéseim a nagyvilág előtt; bevallom, hogy zene mellett is szívesen megtenném, mert ez a legcsábítóbb lehetőség, ami szinte állandóan ott motoszkál a fejemben.

Skrillex @ Studio 2011 március 13

2011-06-28T21:02:00.000+02:00

*sasszem* 1:40 környékén még ki is szúrtam magunkat a tömegben! ^^
(tapadj rá a monitorra, majd keress egy kockás inges fiút egy pink hajú lánnyal, mialatt az 'All I Ask of You' szól)

Már egy hónap sincs hátra a következőig!

Sunday

2011-06-28T17:13:00.007+02:00

Sok ehhez hasonló estét szeretnék még a nyáron! Nem történt semmi különös, de annyira kellett már ez. Kellemes beszélgetés az üres pub-ban, ahol olyan hangosan és arról beszélünk amiről csak szeretnénk, ahol kedvünkre táncolunk a pultos lány idegein azzal, hogy hangosan bömböltetjük azt a fajta muzsikát, amit még ezek a falak sosem hallhattak. A gondok messze jártak, a fejem kitisztulva, egy új arc, kellemes idő és ez bőven elég volt ahhoz, hogy a hazaindulás idejét kiszorítsam reggelre. Cseppet sem éreztem magam kívülállónak, vagy nem oda illőnek. Végre olyan emberek vettek körbe, akiknek élvezni tudtam a társaságát, akikkel szívesebben beszélgettem, mint a hangokkal a fejemben. ~~Mentőöv.~~

Napok óta mást sem hallgatok. Amikor hajnalban a legváratlanabb helyszínen megszólalt; elszabadultak a boldogsághormonok ^^
Az már meg sem lep, hogy egy bizonyos illető pont akkor lépett be az ajtón...
Függő lettem, képtelen vagyok kifejezni mennyire imádom ezt a dalt. Annyira magával ragadó a hangulata *o*

I wanna job, I wanna job, I wanna good job...

2011-06-26T02:08:00.001+02:00

Akár én is dalolászhatnám ezt most, teljes átéléssel és odaadással. Égető szükségem van valami diákmunkára a nyáron, hogy ez a két és fél hónap emlékezetesen teljen, ne pedig unalmasan és szomorkodva, amiért sehová sem jutottam el. Gyűlölöm a pénzt! Viszont muszáj hozzájutnom egy kis összeghez sürgősen, mert hát ez a július *o* micsoda programok várhatnak még rám... ^^

Timon és Roxy: Ninják

2011-06-25T19:02:00.002+02:00

~ Egyedfejlődésünk története ~

a hiba nem benned van, ha nem érted

I'm so happy cause today I found my friends

2011-06-25T02:25:00.005+02:00

Mikor az önbizalmad a padlót súrolja, és úgy gondolod teljesen láthatatlanná váltál mindenki számára, hogy biztosan egy ember sem akad ezen a világon, aki szeretettel gondol rád, hogy nincs senki, akit mosolygásra késztetne néhány hirtelen felelevenedő közös emlék. Amikor azt érzed, hogy rád tényleg nem gondol soha senki, akkor valaki - akit nagyon szeretsz - ujjongva bejelenti, hogy a képregénye főszereplőjévé váltál, és egy nagyon kedves barátod - akit pedig történjék bármi, testvéredként szereted - küld egy emailt arról, hogy "meglepetésre lelsz, ha a postaládádba kukkantasz".
Ma este kinyitottam a postaládát és valóban nagy meglepetés ért. Egy plüssmacsek felelősségteljes gazdája lettem!
Néhány apróság... de mind-mind arról árulkodik, hogy odafigyelnek rám. Annyira meghat és nem is igazán tudom kifejezni mennyire jól esik.

Életem egy lázálom...

2011-06-23T21:58:00.003+02:00

Régóta kérdezem magam, miért nem élek boldogan, az életem egy lázálom, kínlódok de nem bánom...
Régóta kérdezem magam, miért nem élek boldogan, miért kell mindig mindenben csak a rosszat keresnem?

Violently Happy

2011-06-22T20:20:00.000+02:00

13 évesen megtudod, hogy feloszlik az egyik kedvenc zenekarod, aminek annyira sokat köszönhetsz... aztán megmarad a remény, mert az énekes folytatja tovább a zenélést, de már valahogy semmi sem a régi. Egyre kevesebbet hallasz róla, majd amikor a legkevésbé sem számítanál rá; bevillan a képbe egy ismerős arc, új külsővel és névvel ellátva, a zenéje pedig hihetetlenül beteg. Össze sem hasonlítható a régivel, de mégis rabul ejt. Gondolni sem mersz arra, hogy valaha élőben élvezheted ezt az agymosást és esetlegesen még találkozhatsz is a "bálványoddal", de megtörténik és ez olyan élmény, amire örökké emlékezni fogsz. Amikor pedig elér hozzád a hír, egy ezt ismét átélheted... hát az valami leírhatatlan öröm, egészen hihetetlen érzés.

Timon és Roxy: A kék szar

2011-06-21T13:45:00.002+02:00

[katt a képre!]

macskauraságot ismerve lesz még egy pár ilyen... x)

:)

2011-06-18T18:39:00.005+02:00

Színtiszta Gyűlölet mondja:
és ha majd mindenféle megalázó gonosz és kegyetlen feladatot álltál ki amiket én találtam ki neked, akkor kapsz tőlem egy hangzatos nevet valami olyasmit, hogy Darth Pinkcukkertündérbogyó
Színtiszta Gyűlölet mondja:
és az egész galaxisban rettegni fogják majd a nevedet x)
Színtiszta Gyűlölet mondja:
és igen. mielőtt még kérdeznéd...lehet rózsaszín lézerkardod....

So very tired of feeling sick

2011-06-17T02:08:00.003+02:00

Imádom amikor rátalálok ilyen gyöngyszemekre! Azt hiszem ez lesz az új himnuszom. Tökéletesen tükrözi mindazt, amit most érzek... Hát, legalább nem én vagyok az egyetlen aki kezd beleőrülni a létezésbe.

Sick of drying up in the sun
Sick of this island
Sick of fun
Sick of being sober
Sick of starting over
Sick of Black Flag
Sick of Cro-Mags.

Sick of living
Sick of people dying
Sick of the buying
Sick of trying
Sick of television
Sick of telephones
Sick of homophobes
Sick of condos.

Sick of the GOP
Sick of liberals
Sick of me
Sick of Obama
Sick of head trauma
So very tired of feeling sick.

Sick of living in America
Sick of mass hysteria
Sick of realism
Sick of Buddhism
Sick of long boards
Sick of hardcore
Sick of Baptists
Sick of atheists
Sick of police
Sick of yuppies
Sick of paying rent
Sick of being bent
Sick of hearing lies
Sick of mankind.

Nostalgic

2011-06-13T22:23:00.000+02:00

Ezek voltak még az igazán jó mesék! ^^

Fuck off, and die!

2011-06-13T19:46:00.007+02:00

Your stupid whore you're crazy get out of my life you bitch, slut, whore!

Na, jó... most lett elegem ebből. Ha ezt nem írom ki magamból felrobbanok, ezért hát muszáj megtennem. Tudom, hogy mindenki magára veszi majd, csak az nem, akinek szól, de azért egy próbát mégis megér. Bár nem vagyok benne biztos, hogy az illető tud olvasni, azért reménykedem benne, hogy kiscsaládja körében talán értelmezni tudják majd a következő sorokat.

Nem érdekel ki tartja gyerekesnek az internetes üzengetést és az ehhez hasonló célozgatásokat, jelenleg ez a legkézenfekvőbb eszköz arra, hogy tudassam; igazán sajnálom, hogy egy bolygón kell élnem veled.
Mert, hogy történetesen még csak nem is ismerjük egymást azzal az egyeddel, akinek eme rendkívül fantasztikus feldúlt hangulatban eltöltött perceket köszönhetem.

Úgy tűnik, akadnak emberek, akik kicsi szívük beteljesületlen vágyait már-már valóságként kezdik el kezelni. Elszomorító lehet, ha egy nap ráébrednek arra, mégsem tudhatják magukénak azon emberek szerelmét, vagy barátságát, akikről oly sokat álmodoztak. Hatalmas szívemnek köszönhetően most magamra vállalom ezt a misszionáriusi feladatot és megpróbállak felébreszteni csipkerózsika álmodból, melyben azt képzeled, hogy barátok vagyunk. Szóval most nyomatékosan szeretnélek megkérni arra, hogy ezt az illúziót gyorsan hessegesd el a szemed elől, mert mi sosem voltunk azok, ahogy a jövőben sem leszünk, ezt garantálhatom!
Az ok nagyon egyszerű… semmit sem gyűlölök jobban a primitív embereknél.
Nagyon nehéz elérni azt, hogy én valakit a barátomnak nevezzek és hidd el, akiknek eddig sikerült eljutniuk nem olyan élőlények, akikre csak nagy nehezen lehet ráakasztani a homo sapiens jelzőt.
Bár nem tapasztaltam, azért képzelem milyen szörnyű lehet ingerszegény környezetben felnőni, így hát nem várom el, hogy elhidd vannak emberek, akik megfelelnek azoknak az elvárásoknak, amiket felállítottam magamban, de nekem elég, ha én tudom, hogy igen is vannak barátaim.

Ha lenne egy csöpp eszed nem a blogomból ítélnél meg (ugyanis hülye vagy ahhoz, hogy fel is fogd amit olvasol) és nem úgy, hogy semmit sem tudsz rólam. Vagy ha már sikerült véleményt alkotnod, legalább tartanád meg magadnak a lehetetlen elméleteid, ahelyett, hogy egy barátomnak kezdesz el csámcsogni azokról a dolgokról, amikkel ő pontosan tisztában van, nem úgy, mint te.

Nem is várom el, hogy felfogd, ez neked szól. Nézegesd csak tovább a képeim, hisz ahhoz nem kell ész, azokban nincs mögöttes tartalom, csak azt szűrsz le belőle, amit akarsz.
Nem fogok neki állni, magyarázni arról senkinek, akibe csöpp érzelmi intelligencia sem szorult, hogy milyen érzés, ha társaságban is egyedül érzed magad, ahogy kis előadást sem fogok tartani arról, hogy nem kell mindent szó szerint értelmezni, főleg, ha nem is az életem minden egyes történéséről regélek itt, csak az azok miatt megélt érzésekről.

Semmi közöd az életemhez nekem pedig nincs szükségem arra, hogy másoktól halljam vissza az agyszüleményeid. Szerintem elég egyértelmű, hogy a fülembe jutnak az ilyen méretű baromságok. Nem szégyen ez neked egy kicsit sem? Hánynom kell.

Napi dallam

2011-06-12T17:58:00.001+02:00

You don't have to cry if you know you must die!

Pony Princess

2011-06-11T11:30:00.002+02:00

Mától már így vagyok fellelhető a féjszbúkon... ha már mindenki ezzel jön ^^

Gyógyszertől beteg a nátha

2011-06-10T23:54:00.001+02:00

Nos... azt már volt szerencsém tapasztalni, hogy a septum piercing igazán rossz választásnak tűnhet, ha az ember megfázik, de arról fogalmam sem volt, hogy tulajdonképp teljesen mindegy az arcod melyik részén viselsz ékszert, mert a takonykór és piercing páros sosem élnek egymással békességben. Mondhatni ellenségek. És ezt én szívom meg.
Lázam van, a hideg ráz. Szétmegy a fejem, sebes az orrom. Köhögök és fáj a torkom.
A helyzet ismét kilátástalan, de legalább nem valami idegen érzés kerít hatalmába, mint például a nyugalom, vagy az "evritingizólrájt" világszemlélet. A dolgok sínen vannak... de tényleg csak úgy, mint József Attila.

Rockabilly Boogie

2011-06-09T20:00:00.002+02:00

És nem ez az egyetlen példája annak, hogy mi is képesek vagyunk világszínvonalút alkotni. Az egyetlen ami miatt ez az öröm kicsit keserédes az, ha végig gondoljuk melyek azok az előadók, akik ma a legnépszerűbbek Magyarországon.Fogyasztói társadalom... én így szeretlek! >__<"

Zombie Ghost Train

2011-06-08T17:37:00.000+02:00

A Zombie Ghost Train egy Ausztrál psychobilly/gothabilly zenekar, egyenesen Sidney-ből.
Az alapítótagok; Stu Arkoff (gitáros és énekes), Azzy T (dobos) és Captain Reckless (nagybőgős és vokálos). 2007-ben Azzy T otthagyta a zenekart és más zenei vállalkozással kezdett el foglalkozni, helyére JM lépett. Így együtt kiadtak két albumot, elsőként a Glad Rags & Body Bags készült el, majd ezt követte a Dealing the Death Card és később egy Monster Formal Wear-re keresztelt EP-t és magukénak tudhattak. A 2006-os Glad Rags & Body Bags albumról a "Girl U Want" volt a legtöbbet játszott dal az ausztrál nemzeti rádióállomáson.

Turnéztak Ausztráliában, Európában és az Egyesült Államokban is. Színpadi megjelenésük híven tükrözi mindazt, amit a psychobilly magába foglal. Élőholtakat idéző smink, a tipikus égnek álló - igencsak extrém- hajviselet és sok-sok művér.

A hivatalos weboldal megszűnésének okával sajnos nem vagyok tisztában, de ez ne ijesszen meg egyetlen kíváncsiskodót se; mert a Zombie Ghost Train manapság is zenél és koncertezik.Merem ajánlani a zenéjüket mindenkinek, aki kicsit is kedveli ezt a műfajt, mert nem fogtok csalódni. Személyes kedvencem ez a zenekar, akkor sem unnám meg, ha hónapokig csak az ő zenéjüket kellene hallgatnom. Az énekes hangjába egyenesen szerelmes vagyok. Nagyon reménykedem benne, hogy egyszer majd lesz szerencsém élőben is élvezni az előadásukat.

Akit esetleg érdekelne itt van egy nagyon jópofa interjú velük:

És néhány kedvencem tőlük:

Shut the fuck up, get up!

2011-06-07T16:35:00.000+02:00

I am clearly broken
and no one knows what to do
pieces of the puzzle don't fit
so I'm coming into you

Summertime

2011-06-06T15:26:00.000+02:00

Hiányérzet

2011-06-05T00:09:00.002+02:00

Eladtam a gitárom! 12 éves korom óta hű társam volt. Bár már hosszú ideje rá sem néztem, azért most, hogy már nincs itt, hiányzik.

Friends forever?

2011-06-04T05:17:00.000+02:00

Ha egy barátod -történetesen az egyik legjobb, akit gyerekkorod óta ismersz- nincs melletted, amikor nyilvánvalóan hatalmas szükséged lenne a támogatására, igazán becsapva érzed magad. Tudod, hogy nem kellene vele foglalkoznod, mert a viselkedése másról sem árulkodik, csak arról, hogy mennyire önző és felületes, de mégis bánt és ez ellen nem tudsz tenni. Aztán viszonylag hosszú idő után szembe jön veled az utcán és alig ismered meg... Mintha kicserélték volna. Egy olyan ember köszön rád, akit ha most ismernél meg, valószínűleg sosem keresnéd a társaságát. Palástolni próbálod a döbbeneted, pedig igazán bosszant amit látsz. Nincs már ott az az öröm és eszedbe sem jut, hogy megöleld. Kifejezetten undorítónak találod a látványt. Ez a néhány perces találkozás annyi gondolatot ébreszt benned, ami órákig, vagy esetleg napokig nem hagy nyugodni, de aztán minden megváltozik. Már nem érzed a hiányát, már nem fáj, hogy ennyire elhanyagolt. Az undor marad meg benned továbbra is. Valahányszor eszedbe jutnak a régi szép idők emlékei, azokat mind beárnyékolja majd a legutolsó találkozás, már csak így tudsz rá emlékezni. Szörnyen hangzik, de mégsem az. Ez az egyetlen módja annak, hogy többé véletlen se fektess energiát egyoldalú barátságokba. Mert egyszer mindennek vége lesz, még annak is, amiről sosem gondoltad volna. Az emberek változnak, a téged körülvevő társaság tagjai pedig cserélődnek. Nem akarom elfogadni azt, hogy ez az élet rendje...mert ilyen nincs! Kivételek biztosan akadnak, kell, hogy legyenek, de ez most nem az volt. A valósággal nehéz megbirkózni, de most kivételesen talán csak hasznomra vált, hogy szembe néztem vele.

Így jó nekem, vedd el az eszem...

2011-06-02T23:19:00.004+02:00

-Bocsáss meg, hogy közbe szólok, de olyan furcsa így látni... ahogy róla beszélsz. Körbe vesz téged ez a rózsaszín felhő!

-Csak ezt ne mondtad volna...

Happy Birthday Luna Suicide!

2011-06-01T23:51:00.001+02:00

Nagyon boldog születésnapot szeretnék kívánni egy számomra igazán fontos személynek, Lunának! ♥

Napi dallam

2011-05-31T18:42:00.000+02:00

The gnomes are coming

2011-05-30T00:30:00.003+02:00

Ügyes denevérhez méltóan nagyjából semmit sem aludtam az éjjel. Bő fél órát, ha ledőltem, de igen csak hamar elérkezett a hajnali 4 óra és már készülődnöm is kellett. Elmondhatatlanul fáradt voltam, nem kis erőfeszítésembe került kitenni a lábam ilyen korán a lakásból. Valahogy nem vigasztalt a tudat, hogy még három óra utazás vár rám, de túléltem. Az Árkádban elfogyasztott hatalmas méretű hamburger segítségével sikerült valamelyest kilábalnom a zombi állapotból, de nem túl meglepő módon így sem voltam felpörögve. Lolit persze azért így is sikerült kiakasztanom például azzal, amikor annyira nevettem, hogy nem tudtam megtartani a telefont... A torz tükrök előtt állva valahogy visszafejlődtem öt éves szintre, talán ennek tudható be az is, hogy halálfélelmem volt a mozgólépcsőn, amin nem voltak lépcsőfokok. [Az ilyesmin fekve ajánlott közlekedni? Ki mer ezen lefelé száguldozni??] Sas szemmel figyeltem a tömeget, hátha látok a lógósok között ismerősöket, de úgy tűnik csupa mintadiák vesz körül, mert egyel sem találkoztam, pedig nem kevés ismerős akad Pécsen.

Túl sok érdekes dologról nem tudok beszámolni, ugyanis a legjobb dolgok nem az ásítozós délelőtti és kora délutáni órákban történnek általában, de ki gondolta volna... mégis csak van, hogy a hétfő nem egy átkozottul elcseszett nap. Jól éreztem magam, örülök, hogy elmentem és remélem még lesz alkalmam látni Lolit az előtt, hogy olyan messzire költöznének... Nem mintha most a szomszédban lenne, de négy év alatt egyszer sem tűnt oly rémisztőnek a Kalocsa-Pécs táv, mint a nemsokára érvénybe lépő Kalocsa-Sopron... brrr.

Eat my heart...

2011-05-26T02:04:00.001+02:00

Napi dallam

2011-05-25T14:23:00.002+02:00

Figyelem: függőséget okoz! *o*

Hello my friend, I'm here again

2011-05-23T00:45:00.007+02:00

Fél egy van, de még mindig ébren vagyok és ahelyett, hogy lassacskán kezdenék magammal valamit, vagy szimplán lefeküdnék aludni, még mindig itt ülök és tulajdonképp teljesen érdektelen dolgokkal fárasztom a nagyérdeműt. Azt hiszem ideje lenne a fürdőszoba felé orientálódnom hogy emberi - khm... denevérszárnyas zombipóni - állapotba hozzam a külsőm, ugyanis holnap elhagyom a kis barlangom és Pécs felé veszem az irányt. Igaz, hogy nem túl sokat tartózkodom majd ott, de ez a röpke három órás út megér nekem annyit, hogy a délelőttöt egy nagyon kedves és rég nem látott barátnőm társaságában tölthetem el.

Tessék irigyelni, mert olyan nagyon jó lesz nekem!

Now I'm Feeling Zombified

2011-05-20T18:49:00.001+02:00

This is not my body, this is not my head the only thing that I recognize is just my stupid face...

We sleep forever

2011-05-20T15:40:00.002+02:00

Van, aki füvezik, van, aki fázik
Van, aki barom, mégis pofázik
Van, aki józan, van aki részeg
Neki nem állnak össze a részek
Van, aki szívja, van aki szúrja
Van, aki mindig akarja újra

Nekem a vágyam, legyen egy ágyam és semmi nem érdekel...

Ne ébressz fel!

AAAARRGH!

2011-05-20T01:35:00.002+02:00

Vajon mért nincs a windows live messenger-ben zombie ikon? Miféle diszkrimináció lehet ez mégis?

A teknős azért mégsem helyettesítheti tökéletesen az agyrágcsáló élőholtakat! Persze, ha jobban belegondolunk oly nagy különbség még sincs közöttük. Tulajdonképp egy teknős semmit sem csinál. Félelmetes, szerény véleményem szerint iszonyatosan ocsmány teremtmény, lassú és ráadásul zöld is. Sosem volt még teknősöm - valószínűleg nem is lesz, mert rettenetesen félek tőlük - ezért hát nem tapasztalatból mondom, de ki tudja... Esetleg valaki felfigyelt már valami furcsa, árulkodó jelre? Valami nagyon ördögire gondolok. Például, hogy az éj leple alatt, miközben a gazdi az igazak álmát alussza, hirtelen arra riad fel, hogy hőn szeretett állatkája épp az agyából próbál falatozni. Na, valaki? Képtelen vagyok elhinni, hogy ez eddig még senkivel sem fordult elő. És nem... ez nem csak egy bizarr agyszülemény, amit Timonnal közösen sikerült kiötlenünk, zombie ikon hiányában.

Ez tény, amire már sajnos rajtunk kívül mások is rájöttek:

Bizony... a teknős az állatok zombija!

Éljenek az élőholtak!

2011-05-19T00:49:00.001+02:00

Hairspray Queen

2011-05-19T00:12:00.002+02:00

Azt sajnos már nem tudom megmondani, hogy szám szerint hányadik hajfestés volt ez, de az egyszer biztos, hogy a röpke 4 év alatt - mióta folyamatosan azon vagyok, hogy tönkre vágjam a hajam - még egyetlen hajszín sem volt képes kiváltani belőlem ilyen nagy örömöt.

Mióta rózsaszín a hajam minden egyes hajfestés alkalmával más árnyalatú, akkor is, ha épp nem váltottam hajfestéket. Függ ez attól, hogy milyen hajszínre került fel a festék, hogy milyen mértékben lett kiszőkítve és idővel a hajmosástól is változik. Szóval egészen könnyű így kaméleonnak lenni. Ezért sem unom meg és tartok ki még mindig a kedvenc hajszínem mellett. Egy ideje viszont elkezdtem váltáson gondolkodni. Régebben az ilyesmin nem agonizáltam túl sokat, ha megtetszett egy hajszín már másnap ki is próbáltam. A fodrászkellékes üzletben ácsorogtam és azon gondolkodtam mi lehetne a következő szín, de igazából a szimpla fekete hajfesték kivételével egy sem vonz már. Ilyen drasztikus váltást azonban nem tervezek, maximum, ha majd feltétlen szükséges lesz a hajam egészsége miatt. Nem mintha a fekete nem károsítaná majdnemhogy ugyanúgy... de hát túl sok választásom nincsen. Mindenesetre ez a lényegen nem változtat; sosem szerettem még ennyire azt, ahogyan a hajam kinéz! A színe egyszerűen gyönyörű, az eddigi legszebb. Elég sokat nőtt is és a formáját is szeretem. Tud ez dobni azért az ember lányának önbizalmán. Elvégre a haj az egyetlen, amit megváltoztathatsz magadon akármikor, akárhogyan.

Funny, sad & cruel

2011-05-18T03:33:00.001+02:00

Rávettem magam és elmentem. Ez "csak" egy önzetlen döntés volt. Világra hozott, szeret engem és bármit megtenne azért, hogy jobban érezzem magam. Nap, mint nap találkozunk, látjuk egymást, beszélgetünk.. Ha valakinek van némi fogalma arról mennyire nem vagyok jól, hogy a hangulatom milyen szélsőségek között ugrándozik, hogy milyen nehézségeket okoz a legegyszerűbb feladatok elvégzése is, hogy mennyire magamba zárkóztam, akkor az csak ő lehet. Más nem láthatja ilyen közelről, ebből a szemszögből. Gyűlölöm magam azért, amiért a boldogtalanságommal lehangolom. Annyira sajnálom, hogy látnia kell ezt... ahogy ez a gyenge árnyék veszi fel az irányítást felettem. Abban bízik, hogy hamarosan változás következik be, hogy mindent érdemes megpróbálni, ami a segítségemre lehet. Nem hiszek ebben, de megérdemli, hogy tegyek egy próbát a kedvéért. Ha én nem is, ő talán még jobban érezheti magát ettől.

Görcsbe rándult a gyomrom, izzadt a tenyerem. A könnyeimmel küszködtem, de sosem sírnék egy idegen ember előtt... mégis megtettem. Gyenge vagyok...undorít. Nem vagyok a híve annak, hogy olyan emberrel beszéljem meg a problémáim, a legsötétebb titkaimat, akit tulajdonképp nem ismerek, és igazán ő sem engem. Azért mégsem volt katasztrofális... túl sok érzelmet már ez sem volt képes kiváltani belőlem. A múlt felidézése annál inkább. Mindenesetre túl vagyok a mai napon és annyira nem is volt szörnyű, mint amilyennek elképzeltem. Azt gondoltam minimum ezt a hetet tönkreteszi, hogy nagyon magam alatt leszek és "jó" szokásomhoz híven itthon gubbasztok majd hetekig. Ehelyett felhívtam egy barátomat, találkoztunk és nagyon kellemesen telt az este. Most utoljára még itt kiadtam magamból a keserűségeket, de egyébként a fáradtság ellenére is vidám vagyok. Sokat nevettem és nagyon jót beszélgettünk, hosszú-hosszú órákon át, anélkül, hogy említést tettem volna neki bármiről, ami ma történt.

My brain is in the cupboard...

2011-05-17T00:03:00.001+02:00

~ My brain is in the cupboard
above in the kitchen sink.
Not in my head
So I don't have to think ~

Mulatoztunk

2011-05-16T01:09:00.001+02:00

Szívem szerint koncertet látogattam volna, hiszen az utóbbi időben szinte csak ilyen jellegű bulikban volt részem, ami azért mégis csak katasztrofális annak tekintetében, hogy nem épp az ilyen szombat estéket preferálom. Persze lehet, hogy nincs okom panaszra, legalább egy kis élet költözött szeretett városunkba. Emlékszem az előtt, ha nem volt módunk arra, hogy lelépjünk innen és arra kényszerültünk, hogy itt maradjunk - ebben a leginkább Silent Hill-re hajazó városkában - többnyire csak azzal sikerült elütnünk a hétvégéket, hogy, ha meguntuk az itthon üldögélést felmentünk a városba és ott üldögéltünk tovább a kihalt tereken.Most legalább van egy hely, ahova nem undorral, hanem szívesen megyünk. Csak egy cseppet már unalmas... nem élvezem annyira, mint az elején. Ezért hát semmi hangulatom nem volt az estéhez, de tudtam, ha nem megyek egész éjjel esz majd a fene, hogy mért maradtam otthon.

Maradék energiáimat összeszedve próbáltam készülődni, emberi formába hozni a külsőm, miközben Norbi már gyors léptekkel közeledett hozzánk. Természetesen mikor ide ért, még sehol sem tartottam, de ez valahogy nem lepte meg. Persze fogta a fejét és számolgatta a perceket, próbálta közben elérni a barátját, akivel már fél órával az előtt kellett volna találkoznunk és aggodalmaskodott, amiért elkésünk. Közben én még néhány órát rászántam arra, hogy kiválasszam a ruhám, gyorsan átfessem a frufrum (igen, egy színváltásra pont alkalmas volt ez az időpont), manikűröset játsszak, pityeregjek egy kicsit amiért nem tökéletes a külsőm, majd sminkeljek. Tehát csak a szokásos dolgok. Éjfél körül azért mégis csak sikerült elindulnunk. Felszedtük Norbi barátját - aki egyébként a becses Róbert névre hallgat - és innentől kezdve már semmi sem állíthatott meg minket abban, hogy átmulassuk az éjszakát. Ha azt mondom semmi, akkor azt úgy kell érteni, hogy SEMMI! Szakadó esőben sétáltunk át a város másik felére. Áldozatot kellett vállalnom és egy kis hezitálás után úgy döntöttem a béna sapka is jobban mutat majd a fejemen, mintha ázott denevérként kellene végigszenvednem az estét.

Megérkezésünk pillanata olyan volt, mintha valami rossz vicc lenne...dübörgő mulatós zene! Értetlenül néztünk egymásra, majd röhögésben törtünk ki. Miután sikerült feldolgoznunk, hogy valami nagyon nincsen rendben, odalöktük szépen és kedvesen Robit a kint ácsorgó biztonsági őrökhöz és jegyszedőkhöz, hogy ugyan kérdezze már meg mi a pokol ez itt. Közölték velünk, hogy a mulatós zene az emeleten szól, Csodafarkas pedig lent szórakoztatja a közönséget ( hú, de nagyon földalatti vót. ) könnyed léptekkel lefelé vettük az irányt azon a felettébb szimpatikus ~~kurva~~ meredek lépcsőn.
Alig voltak ott páran, valószínűleg az érdeklődők nagy részét elriasztotta az időjárás. Szokásos arcok, akik minden buliban ott vannak. Ettől sem lettem sokkal hiperaktívabb és még inkább monotonnak kezdtem érezni ezt az egészet, de próbáltam elhessegetni a pesszimista gondolatokat és ezzel sikerült kihozni az estéből a lehető legjobbat. Bár ahogy azt vártam, tényleg nem történt semmi érdekes... semmi olyan, amitől ez az este más lett volna, mint a többi, de azért élveztem. Végigtomboltam az egészet, fülig ért a szám, valószínűleg ezért gondolták egyes emberek, hogy tőlem akármilyen tudatmódosító szer könnyen beszerezhető. Vagy ez csak ilyen ismerkedős kérdés volt? "Sziiia ekiztél?" Örök homály fedi számomra ezt. Hát mindegy...

Az elmaradhatatlan, női mosdóban pózolós partisit.
Említésre méltó továbbá, hogy eme kép rendkívül kiemeli a kissé anorexiásnak tűnő testem csodás vonalait. Továbbá gyönyörűen festek Máté gyík szemüvegében.

Plázaromantika

2011-05-11T21:29:00.000+02:00

Találkoztam ma egy igen csak szexuális és rendkívül szép szürke, zebramintás magassarkúval. Szerettem volna megismerni közelebbről is. Eleinte csak távolról nézegettem, de nem bírtam ki.Odaléptem hozzá és megszólítottam;

-Elnézést, maga nagyon szép! Mit szólna egy randevúhoz?

Csak mosolygott bájosan, kérette magát. Engedtem a csábításnak... Próbálgattam... aztán rájöttem, hogy nem illünk össze. Végül is azért viccesen mutattunk együtt. Legalább megörvendeztettem az ott vásárolgató embereket. Biztos vagyok benne, hogy miután kitették a lábukat az üzletből, valamennyien már telefonáltak is a rokonoknak, gyerekeknek, barátainak.. "Baszki, képzeld az előbb láttam egy rózsaszín kriptaszökevényt egyensúlyozni egy hatalmas sarkú cipőben!"

Napi dallam

2011-05-10T23:44:00.005+02:00

telepátia? :)

Cukiság ^^

2011-05-07T14:14:00.001+02:00

Megérkezett!

És imádom ^^

Csodagyógyszer macskajajra

2011-05-05T23:06:00.007+02:00

Valamit adtál nekem, amitől nincs már fejem, amitől sejtem mennyi, micsoda veled lenni. Micsoda vigasz volnál, micsoda fénylő oltár. Micsoda kép a képben, micsoda voltaképpen? Micsoda csodát tennél, amitől jobb volna ennél, etetnél, altatnál, itatnál, hűsölhetnék kutadnál.

Nyüszítek utánad máris, kellesz, akármi vár is. Elszabadultál bennem csodává emelj engem!

♥

Álarcod visel téged...

2011-05-05T22:24:00.000+02:00

"Elképesztő mennyire képesek egyesek elveszteni az önuralmukat, amikor az érzelmek túláradnak. Eljön az a pont, amikor már képtelen tovább megtagadni saját magad, ha egy ideje már hazugságban élsz és csak próbálod elhitetni a téged körülvevő emberekkel, hogy sokkal jobb vagy náluk és jogosan gyűlölöd őket.

Nem a valódi énjük az, ami háttérbe szorul, valóban csak az önuralmukat veszítik el a képmutatás felett.

Érdekes és természetesen egyszerre kibaszottul nevetséges látni azt, ahogy az álarc és a lepel egyszerre lehull az emberekről, előhozva azt, milyenek is valójában. Bűzlő testek mögött megbúvó képlékeny, undort keltő nyálkás anyag, a valódi én. A világtól gondosan elrejtett, alantas lény. Felszínre törő szánalmas érzések, melyeket legszívesebben még saját maguknak sem vallanának be. Az önkontroll teljes elvesztése.

Mintha a körülöttem levők nem látnák, és nem hallanák azt, ami éppen folyamatban van. Mintha teljesen természetesnek vennék. Csak én kísérem figyelemmel és mérhetetlen undorral az új jövevény kibontakozását.

A jelen levők csak hasznot szeretnének húzni a helyzetből. Meghúzni a helyzetet.

„Fantasztikus hétvége!” –hangzik el a fiútól, aki a padon egyensúlyozik némi nedűvel kezében.Valóban az, gondolom magamban. Hiszen más hétvége alkalmasabb sem lett volna arra, hogy levonjam a végkövetkeztetést, miszerint az emberek mind, mind kibaszottul egyformák. Nem testvéred egy sem."

2010. július 28.

Kilátástalan

2011-05-05T10:08:00.007+02:00

Annak ellenére, hogy a fáradtság jeleit még hajnali három órakor sem észlelem magamon, elindulok a pihe-puha ágyikóm felé, hogy az igazak álmát aludjam. Csak forgolódok, az agyam folyamatosan kattog, képtelen vagyok leállítani. Nem megy az alvás... nem ez az első ilyen éjszaka. Lassan hét óra, felkelek. Kukoricát pattogtatok, kávét főzök és tejet melegítek a müzlimhez. Csütörtök reggel van. Itthon vagyok... igen csak hosszú ideje. Az elmúlt néhány hét alatt csak szombat éjszaka sikerült rávennem magam, hogy kimozduljak. Megint nem vagyok iskolában.... Mi a faszt keresek én ilyenkor itthon?
Úgy nézek ki mint egy hulla. Az ember, akit még sosem ért napfény. A hajam égnek áll, egy szakadt farmer és egy xxl-es, kockás férfiing van rajtam. És fogalmam sincs arról, hogy mi lesz holnap.

Tavaly ilyenkor nagyjából ugyanez volt a helyzet. Csak akkor már vagy egy hónapja nem jártam emberek között és több, mint egy hete nem aludtam semmit. Ami pedig az iskolát illeti... na, abban az időben már hónapok óta még csak a közelében sem jártam. Ehhez képest most még jól vagyok... de majd eljön az idő, hogy ugyanott fogok tartani. Már nem kell sok hozzá. Mert hát ez annyira jó nekem...

Mégis mi a faszért művelem ezt saját magammal? Valaki öljön meg.

Napi dallam

2011-05-05T02:05:00.002+02:00

To the centre of the city where all roads meet, waiting for you,

To the depths of the ocean where all hopes sank, searching for you,

I was moving through the silence without motion, waiting for you,

I a room with a window in the corner I found truth.

In the shadowplay, acting out your own death, knowing no more,

As the assassins all grouped in four lines, dancing on the floor,

And with cold steel, odour on their bodies made a move to connect,

But I could only stare in disbelief as the crowds all left.

I did everything, everything I wanted to,

I let them use you for their own ends,

To the centre of the city in the night, waiting for you,

To the centre of the city in the night, waiting for you.

Feeling

2011-05-04T21:14:00.000+02:00

No future for me

2011-05-04T02:11:00.004+02:00

-És van valami célod az életben?
–Meghalni…

Ahogy azt láttam, nem épp erre a válaszra számított a kedves rokon, aki a jövőképem felől érdeklődött. Kikerekedett szemek, hebegés-habogás… sikerült kínos helyzetbe hoznom valakit azzal a hozzáállással, ami számomra már teljesen természetes és megszokott.
A lehető legőszintébb választ vetettem oda neki félvállról, elérve ezzel azt, hogy nem csak a céljaimat érintő kérdések boncolgatását mellőzzék egész nap, hanem tulajdonképp minden egyes olyan témát, ami szóba kerülhet egy átlagos –lassacskán- 18 éves egyed életében.
A sikerélmény ma is meg volt!

Feeling

2011-05-03T22:29:00.000+02:00

Mr. Nobody

2011-05-03T17:55:00.005+02:00

Néhány perccel ezelőtt néztem meg... szóhoz sem jutok. Hihetetlen volt! Ez lett az új kedvenc filmem. Egyszerűen zseniális!
Filozofálgatós, meghökkentő, gondolatébresztő, drámai... minden percét imádtam.

Egy jó darabig a hatása alatt leszek, ez egészen biztos.

Megtekintése kötelező!

Anyák napja

2011-05-01T23:59:00.008+02:00

[Tudom, hogy a kép minősége csapnivaló és vannak sokkal jobb közös képeink is, viszont nekem ez örök kedvenc marad.]

A világon mindent neki köszönhetek, sohasem leszek képes meghálálni azt, hogy ennyit küzdött értem. Mostanában egyre gyakrabban vannak igen nagy hullámvölgyek az anya-lánya kapcsolatban, viszont ez nem feledteti velem, hogy bizony az én anyukám az egyik legcsodálatosabb ember a Földön.

A legkitartóbb és legerősebb nő, akit csak ismerek. Rengeteg olyan tulajdonsága van, ami miatt fel tudok rá nézni, amiért büszke vagyok rá. Nagyon sok nehézségen ment már keresztül az élete során, de végig erős maradt. Egyedül nevelt és soha, de soha nem szenvedtem semmiben hiányt. Bármit megbeszélhetek vele és még a barátaim is élvezik a társaságát. Néha kicsit infantilis, azt hiszem ő tipikusan az az ember, aki soha sem fog felnőni. Nagyon művelt és igazán értékelem és szeretem, hogy nem olyan, mint a többi nyárspolgár szülő. Elég különbözőek vagyunk, de mégis nagyon erős a kapocs közöttünk. Nagyon szeretem és büszke vagyok rá.

Smile!

2011-04-30T02:58:00.002+02:00

You think it’s funny, I have nobody

2011-04-30T02:07:00.006+02:00

A szobám tükrözi a hangulatom. Egy szarkupac tetején üldögélek nagyjából két teljes hete. Azóta még csak utcán sem jártam. Ahelyett, hogy kihasználtam volna a tavaszi szünetet, egyedül vegetáltam a kis odúmban. Nem bánom igazából, mert egyetlen olyan emberre sem voltam kíváncsi, akivel alkalmam lehetett volna találkozni. Átértékeltem ez idő alatt a kapcsolataimat és rájöttem, hogy úgy igazán, amikor nagyon nagy a baj nem számíthatok azokra, akik a legjobb barátaimnak nevezik magukat. Undorom ettől az egésztől és már írni sem vagyok képes róla.

Ha azt mondom, senkim sincsen, bizonyára nagyon sok ember felkapja a fejét és valószínűleg azzal jön, hogy mégis mért veszem semmibe a létezését… hát pontosan ezért. Soha többé nem kérek a hétvégi, mámoros ölelésekből. Várom a holnapot, mert már megőrülök a négy fal között, de legszívesebben olyan társaságban élvezném a zenét, ahol senkit sem ismerek, ahol senki nem hazudja a szemembe, hogy törődnek velem vagy, hogy aggódnak értem. Egy bizonyos embertől fáj ez leginkább, a többiek már annyira nem is érdekelnek. Tőlük nem várnám el azt, amit a "legjobbtól" igen. Menekülni szerettem volna, de mégis itt ragadtam, mert nem volt más választásom. Ő lett volna az egyetlen mentsváram és természetesen nem volt velem.
Ha valaki azt mondja nekem, hogy testvéreként szeret, akkor fel sem fogja, hogy ezeknek a szavaknak mekkora súlya van. Legalább kérdezted volna meg, hogy élek e még…

Nem tudom, hogy van ez, de ha egy számomra fontos ember rosszul érzi magát, nincs jó hangulatban, akkor mindent próbálok megtenni azért, hogy ez változzon. Én is átérzem a fájdalmát. Velem ki érez együtt? Sosem voltak olyan helyzetben, mint én. Sosem érezték azt, amit én. Ha így látnám, egy barátomat megszakadna a szívem. Nem beszélve közelmúlt eseményeiről. Ennyire nem számítok senkinek? Azt hiszem fel sem fogták, hogy mi történt. Sajnálhatta mindenki egy darabig magát, viszont az mégsem jutott el a tudatukig, hogy akkor én, hogy érezhetem magam. Büntetsz azért, mert így érzek... a legbosszantóbb az egészben, hogy fogalmad sincs arról mi járhat a fejemben, mit miért tettem, mert most épp azt látod megoldásnak, hogy távolságtartóan viselkedsz. Meggyőződésed, hogy helyesen cselekszel.Pedig ha az én szememmel látnád magad...

Roxy jobban tudja!

2011-04-29T20:25:00.005+02:00

Ez kérem már hagyomány. Ballagáskor mindig esik! Én előre tudtam, ezért el sem mentem. Meg persze amúgy is...

Ki a faszt érdekel?

Napi dallam

2011-04-26T18:47:00.003+02:00

Happy Zombie Jesus Day!

2011-04-25T04:27:00.003+02:00

"A Húsvét még mindig keresztény ünnep. Ha az ismerősöm vagy, feltételezem birtokában vagy néhány fontos információnak, amiket érdemes tudni rólam... Nem, nem arra gondolok, hogy mérhetetlenül cuki vagyok. Bár ez is szerepel közöttük természetesen.
A lényeg: hanyagolj a köszöntéseiddel, nem ünneplem képzeletbeli barátok feltámadását!"

Tisztában vagyok azzal, hogy egyesek felháborodtak az ünnepről írt sorokat olvasva, pedig lássuk be; igazából már azt is elfelejtették mért is piros betűs ez a nap. A húsvét mindenkinek ugyanarról szól: telezabáljuk magunkat, elisszuk a maradék agysejtjeinket.
A magukat kereszténynek valló emberek többsége sem Jézus Krisztus zombivá avanzsálódásának örül olyan nagyon, hiába is ez az egész felhajtás apropója.
Ha én nem próbálom meg senkire ráerőltetni az igazam, akkor elvárom, hogy mások se próbálják meg lenyomni a torkomon azokat a bizonyos agyonismételt dogmákat, amelyek számomra halál unalmasak és semmitmondóak. Bár Magyarországon többségben vannak a keresztények, ez még nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen vallás, amit az itt élő emberek gyakorolnak.

[Ha viszont megérted és át is érzed azt, amiről beszélek, akkor neked kedves barátom...Nagyon boldog zombi Jézuskát! AAAAaaarrgh!]

Március 13! Annyira hiányzol...

2011-04-24T14:49:00.002+02:00

Igen, természetesen. A tehénke még meg van! Szobatársak vagyunk azóta is.

I'm going in for the kill. I'm doing it for a thrill oh I'm hoping you'll understand and not let go of my hand... ♥

Új elérhetőség

2011-04-23T19:54:00.002+02:00

Kizárólag saját szórakoztatásom érdekében döntöttem úgy, hogy új e-mail címet nyitok.
roxychrist.blog@citromail.hu Mától ide várom a szerelmes és mocskolódó leveleket egyaránt.
Egyébként ha hiszitek, ha nem, már kaptam is egy üzenetet, amiben egy rajongóm mesél az irántam érzett szívsanyargató szerelméről és túlfűtött szexuális vágyairól. Választ azt nem kapott, viszont egy-két könnycseppet természetesen elmorzsoltam, hisz oly megható olvasni az ilyen jellegű vallomásokat.
Az ő és a hozzá hasonló romantikus lelkeknek üzenném; kizárólag a hímneműekhez vonzódom.

Főként a hozzájuk hasonlóakhoz:

Amennyiben így nézel ki, kötelező levelet küldened nekem!!!44néégy
Ha mégsem... hát vedd úgy, hogy aszexuális vagyok.
[Nem mintha ilyen fiúk a valóságban is léteznének...]

No, de visszakanyarodva az eredeti témához erre a címre nagyjából bármilyen témában írhatsz, ha valamiféle belső késztetést éreznél rá. Vagy ha van valamilyen kérésed, kérdésed. Online lelkisegélyszolgálat. Enjoy!

Happy Birthday Robert Smith!

2011-04-22T23:20:00.003+02:00

Igaz, hogy egy nap késéssel, de nagyon boldog születésnapot Robert Smith!
Nyilvánvaló, hogy olvasod a blogom, ezért gondoltam felköszöntelek itt. Tudd meg, hogy nagyon szeretlek és ha Te nem lennél, valószínűleg még mindig malacölős zenét hallgatnék. Kevesebb olyan embert ismernék, akiket igazán kedvelek. És hidd el, még ennél is szarabbul néznék ki. Bizonyára ha nem lennél nagyon sok mindenből kimaradtam volna.
Feltételezem, hogy a mai kedvenc zenekaraim sem évekkel ezelőtt ismertem volna meg, hanem sokkal, de sokkal később. Talán soha. Hálás vagyok, kösz mindent! ♥

[Tudom, hogy volt már kint, de nekem minden ezzel kezdődött...]

Emebergép

2011-04-21T20:14:00.001+02:00

Az elmúlt két napban megállás nélkül csak ezt hallgattam/hallgatom. Nem tudom megállítani a könnyeimet...

Egymásra torlódik a fájdalom, s a bánat,

Végig söpör rajtunk, ha utat tör magának.

Utat tör magának, minden szorongásom,

Az összes lenyelt könnyem, az összes csalódásom.

Mossuk le hipóval, marjon le a csontig.

Mossuk le hipóval, súroljuk még addig,

Amíg kikopik belőlem, amit magamba véstem.

A sebek behegednek és kicsorbul a késem.

2011-04-21T19:53:00.003+02:00

Teljesen üresnek érzem magam. Már mindenben kételkedek... Képtelen vagyok bárminek is örülni.Nem vagyok sem jobb, sem másabb a többi embernél. Ugyanolyan undorító vagyok, mint ők. Sőt, rosszabb. Csak a negatív érzelmeket vagyok képes megélni. A legmélyebb fájdalmat nap, mint nap, amit senki sem érthet. Azt mondják az emberek olyannak látnak, amilyennek te magad. Ha tele vagy önbizalommal ők is hinni fognak benned. Nos... ha minden ember ugyanazt látná bennem, amit én érzek valahányszor bevillan a felismerés, miszerint egész hátralevő életemet magammal kell eltöltenem, hát... valószínűleg a csatornákban kellene bujkálnom ürülékben taposva, patkányok társaságában.

Azok az emberek, akiknek az elismerésére egy kicsit is vágyom, valószínűleg sosem fognak hinni bennem. Az viszont hihetetlenül meglep, hogy mások mennyire becsülnek. Éreztetné próbálják velem, hogy különleges vagyok, hogy sokat érek. Inspirálom őket, szeretnének közelebb kerülni hozzám, meg akarnak érteni.

Fogalmam sincs mit látnak bennem. Mért ragaszkodnak hozzám olyanok, akik egyébként nem igazán kötődnek senkihez...